Tiszagyulaháza elhelyezkedése
A község Hajdú-Bihar megye északnyugati szegletében, a Tisza bal partján, szemben a Sajó torkolatával, a Hortobágyi Tiszamente határán fekszik.
A Polgár-Nyíregyháza közötti 36-os útról - Polgár 13 km megtétele után Újtikosnál - a 36116-os útra térve közelíthetõ meg. A legközelebbi vasúti megálló a MÁV 117-es - Ohat -Pusztakócs - Polgár - Tiszalök - Görögszállás - vonalán az 5,4 km-re lévõ újtikosi állomás. Debrecentõl mért távolsága 68 km.
Földrajzi, természeti adottságok
Tiszagyulaháza közigazgatási területe tájföldrajzilag teljes egészében a Közép-tiszai-ártérhez tartozik. Ezen belül is a Borsodi-ártérhez, melynek a Tiszától keletre esõ területeit Hortobágyi Tiszamentének is nevezik.
Domborzatilag ártéri szintű tökéletes síkság, kis lejtésű, egyhangú felszínű. Tengerszint feletti magassága 86-96 m közötti. A felszín egyhangúságát csak kevés futóhomokforma csökkenti. Földtani felépítésében a folyók által lerakott üledékek játszanak döntõ szerepet. Az Õs-Sajó-Hernád pleisztocén során képzõdött kavicsos, durva homokos hordalékkúpja ma már a mélyben fekszik, különbözõ pleisztocén és holocén üledékek takarják be. Legelterjedtebb felszíni képzõdmények a folyóvízi lebegõ hordalékból az árterületeken leülepedõ löszös, iszapos anyagok.
A terület talajtakarója viszonylag egységes, túlnyomó részben réti talajok jellemzõek. Termékenységük kedvezõ, szervesanyag-tartalmuk nagy, vízgazdálkodásuk viszont javításra szorul. A szikes talajok közül a sztyeppesedõ réti szolonyecek fordulnak elõ, de csak kis területen. Igen gyenge termõképességû, fõként legelõként hasznosított talajtípus. Legkisebb területet a Tisza partja mentén elõforduló fiatal, nyers öntéstalajok foglalnak el.
Vízrajza is igen egyszerű, csupán két nagyobb vízfolyás említhetõ meg. Az egyik a Tisza, mely a közigazgatási terület nyugati szélén folyik. Másik, kevésbé jelentõs vízfolyása a Király-ér. A talajvíz kalcium - magnézium - hidrogén karbonátos jellegű, 2-4 méter mélységben helyezkedik el. Hévízkútja nincs.
A település éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Az évi napfénytartam 1950 óra körüli, az évi középhõmérséklet 9,8-9,9 °C. A tél leghidegebb hónapja a január, -2 és -3 °C közötti középhõmérséklettel, a legmelegebb a július, 21-22 °C közötti átlagos hõmérséklettel. A csapadék ávi átlaga 570-600 mm, évente 36 hótakarós nap a megszokott, 16 cm-es átlagos maximális hó vastagsággal. Uralkodó szélirány az ÉK-i, a szélsebesség átlaga 2,5 m/s feletti.
A község növényföldrajzilag az Alföld flóravidékének Tiszántúli flórajárásához tartozik. Potenciális növénytársulásai az ártéri síkságok jellemzõ társulásai voltak. Mára ezen növénytársulások többsége eltünt, helyükön a hullámtéren telepített nemesnyárasok vannak, a gátakon kívül pedig szántóföldi mûvelés folyik.
Állatvilágából a hullámtéri erdõk madárvilága és a Tisza halfajai említhetõk.