Helytörténet
A Közép-Tisza mentén terjeszkedõ Andrássy-birtok egyik majorsági központja volt - a Tisza-folyó és Újtikos között fekvõ - Puszta-gyulaháza. A névadó valószínű csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula volt, aki a Tiszamenti települések lakóinak körében - a múlt század derekán - nagy tiszteletnek örvendett. Õ volt, aki 1845-ben - az elsõ ármentesítõ társaságot szervezõ - Széchenyi Istvánnal Tiszadob tájékán megismerkedett, s akirõl Széchenyi már ekkor megjósolta, hogy az ifjú Andrássy Gyula döntõ szerepre van hívatva az ország és a monarchia vezetésében, s már ekkor a maga utódjául jelölte meg a vízszabályozás irányításában és a tiszamenti magyar lakosság megmentésére célzó törekvésében.
A tiszadobi grófi birtok majorsági központja közigazgatásilag Tiszaszederkény (ma Tiszaújváros) községhez tartozott. A századfordulóra az állandóan Pusztagyulaházán lakó cselédség száma egyre nõtt. Az új község alapjait a tömegesen Pusztagyulaházára költözõ polgáriak vették meg. "1903-ban például 54 polgári család költözött Gyulaháza tanyára". De költöztek ide a közeli, sõt, még a távolabbi településekrõl is.
A község alapítását a 27788/1908. IV. a. belügyminiszteri rendelet engedélyezte. Tiszagyulaháza elsõsorban Tiszaszederkény közigazgatási területbõl, jórészt a grófi birtokból lett kiszakítva, de kiegészítették a polgári határból is.
Az 1920-as statisztikai adatok szerint Tiszagyulaháza kisközség Borsod vármegyében, a mezõcsáti járásban, 581 fõ magyar lakossal. A Trianon után területrendszerezéssel és közigazgatási határkiigazításokkal Szabolcs vármegyéhez került, majd 1950-ben a közigazgatási határmódosítások és megyekiigazítások során az újonnan szervezett Hajdú-Bihar megye községe lett. 1950 és 1970 között önálló község volt a polgári járásban, majd 1990-ig a debreceni járáshoz tartozott, mint Polgár társközsége.
1991. január 1.-jével alakult meg a település új, demokratikus megválasztott önkormányzata.