Helytörténet
A Közép-Tisza mentén terjeszkedõ Andrássy-birtok egyik majorsági központja volt – a Tisza-folyó és Újtikos között fekvő – Puszta-gyulaháza. A névadó valószínű csíkszentkirályi és krasznahorkai gróf Andrássy Gyula volt, aki a Tiszamenti települések lakóinak körében – a múlt század derekán – nagy tiszteletnek örvendett. Ő volt, aki 1845-ben – az első ármentesítõ társaságot szervező – Széchenyi Istvánnal Tiszadob tájékán megismerkedett, s akiről Széchenyi már ekkor megjósolta, hogy az ifjú Andrássy Gyula döntő szerepre van hívatva az ország és a monarchia vezetésében, s már ekkor a maga utódjául jelölte meg a vízszabályozás irányításában és a tiszamenti magyar lakosság megmentésére célzó törekvésében.
A tiszadobi grófi birtok majorsági központja közigazgatásilag Tiszaszederkény (ma Tiszaújváros) községhez tartozott. A századfordulóra az állandóan Pusztagyulaházán lakó cselédség száma egyre nõtt. Az új község alapjait a tömegesen Pusztagyulaházára költözõ polgáriak vették meg. „1903-ban például 54 polgári család költözött Gyulaháza tanyára”. De költöztek ide a közeli, sõt, még a távolabbi településekrõl is.
A község alapítását a 27788/1908. IV. a. belügyminiszteri rendelet engedélyezte. Tiszagyulaháza elsõsorban Tiszaszederkény közigazgatási területbõl, jórészt a grófi birtokból lett kiszakítva, de kiegészítették a polgári határból is.
Az 1920-as statisztikai adatok szerint Tiszagyulaháza kisközség Borsod vármegyében, a mezõcsáti járásban, 581 fõ magyar lakossal. A Trianon után területrendszerezéssel és közigazgatási határkiigazításokkal Szabolcs vármegyéhez került, majd 1950-ben a közigazgatási határmódosítások és megyekiigazítások során az újonnan szervezett Hajdú-Bihar megye községe lett. 1950 és 1970 között önálló község volt a polgári járásban, majd 1990-ig a debreceni járáshoz tartozott, mint Polgár társközsége.
1991. január 1.-jével alakult meg a település új, demokratikus megválasztott önkormányzata.
Elhelyezkedése
A község Hajdú-Bihar megye északnyugati szegletében, a Tisza bal partján, szemben a Sajó torkolatával, a Hortobágyi Tiszamente határán fekszik.
A Polgár-Nyíregyháza közötti 36-os útról – Polgár 13 km megtétele után Újtikosnál – a 36116-os útra térve közelíthető meg. Autóbusszal menetrend szerinti járatokkal jól megeközelíthető. A település vasúton nem közelíthető meg. Debrecentől mért távolsága 68 km.
Földrajzi, természeti adottságok
Tiszagyulaháza közigazgatási területe tájföldrajzilag teljes egészében a Közép-tiszai-ártérhez tartozik. Ezen belül is a Borsodi-ártérhez, melynek a Tiszától keletre eső területeit Hortobágyi Tiszamentének is nevezik.
Domborzatilag ártéri szintű tökéletes síkság, kis lejtésű, egyhangú felszínű. Tengerszint feletti magassága 86-96 m közötti. A felszín egyhangúságát csak kevés futóhomokforma csökkenti. Földtani felépítésében a folyók által lerakott üledékek játszanak döntő szerepet. Az Ős-Sajó-Hernád pleisztocén során képződött kavicsos, durva homokos hordalékkúpja ma már a mélyben fekszik, különböző pleisztocén és holocén üledékek takarják be. Legelterjedtebb felszíni képződmények a folyóvízi lebegő hordalékból az árterületeken leülepedő löszös, iszapos anyagok.
A terület talajtakarója viszonylag egységes, túlnyomó részben réti talajok jellemzõek. Termékenységük kedvezõ, szervesanyag-tartalmuk nagy, vízgazdálkodásuk viszont javításra szorul. A szikes talajok közül a sztyeppesedõ réti szolonyecek fordulnak elő, de csak kis területen. Igen gyenge termőképességű, főként legelőként hasznosított talajtípus. Legkisebb területet a Tisza partja mentén előforduló fiatal, nyers öntéstalajok foglalnak el.
Vízrajza is igen egyszerű, csupán két nagyobb vízfolyás említhetõ meg. Az egyik a Tisza, mely a közigazgatási terület nyugati szélén folyik. Másik, kevésbé jelentõs vízfolyása a Király-ér. A talajvíz kalcium – magnézium – hidrogén karbonátos jellegű, 2-4 méter mélységben helyezkedik el. Hévízkútja nincs.
A település éghajlata mérsékelten meleg, mérsékelten száraz. Az évi napfénytartam 1950 óra körüli, az évi középhõmérséklet 9,8-9,9 °C. A tél leghidegebb hónapja a január, -2 és -3 °C közötti középhõmérséklettel, a legmelegebb a július, 21-22 °C közötti átlagos hõmérséklettel. A csapadék ávi átlaga 570-600 mm, évente 36 hótakarós nap a megszokott, 16 cm-es átlagos maximális hó vastagsággal. Uralkodó szélirány az ÉK-i, a szélsebesség átlaga 2,5 m/s feletti.
A község növényföldrajzilag az Alföld flóravidékének Tiszántúli flórajárásához tartozik. Potenciális növénytársulásai az ártéri síkságok jellemző társulásai voltak. Mára ezen növénytársulások többsége eltünt, helyükön a hullámtéren telepített nemesnyárasok vannak, a gátakon kívül pedig szántóföldi művelés folyik.
Állatvilágából a hullámtéri erdők madárvilága és a Tisza halfajai említhetõk.
